„David semmi másra nem vágyik, mint hogy zongorázzon, mert úgy érzi, erre született.”
- Gillian Helfgott
A melbourne-i születésű, tehetséges David 19 éves korában Londonba utazott, hogy a Royal College of Music zongora tanszékén tanulhasson. A tanulmányai végére azonban olyan mértékben elhatalmasodott rajta a honvágy, hogy érzelmileg egyre instabilabbá vált. Ezt csak tetézte szeretett mentora, Katherine Susannah Pritchard halála. Az 1970-es években többször is szanatóriumi ellátásra szorult, de 1976-ra egy átmeneti otthonba költözött, ahol hat évet töltött a felépüléssel.
A legnagyobb csapás azonban az volt számára, mikor elvesztette a „belső zenéjét”, de még ma is emlékszik arra a napra, mikor visszanyerte: „A köd felszállt és újra hallottam… Túléltem.”
Visszatérésében nagy szerepe volt annak, hogy szombatonként egyik barátja perth-i borbárjában közönség előtt zongorázhatott. Itt ismerte meg feleségét, Gilliant is.
1986-tól pedig elkezdte bejárni a világot lélegzetelállító zongorajátékával. „A játék öröme az, amit minden alkalommal képes közvetíteni a közönség felé” – mondta felesége.
„David erősen kötődik Magyarországhoz, ugyanis az egyik meghatározó zenetanára, Bálint Alice, magyar származású volt. Alice egy csodálatos tanár volt, akinek döntő szerepe volt abban, hogy David ennyire megkedvelte Liszt Ferenc zenéjét.” ( részlet a Fidelio interjújából)
Helfgott 2018. augusztus 15-én újra Budapestre látogat, ahol Rahmanyinov 3. zongoraversenyét hallhatjuk majd az előadásában az Art Anzix Symphonic Orchestra kíséretével, a Papp László Budapest Sportarénában.
Ízelítő a Rahmanyinov 3. zongoraversenyből:
