A Piramis közelgő koncertje kapcsán megosztunk veletek egy kis visszatekintést Gallai Péterrel a zenekar fénykorából.
Milyen volt átélni újra a Metronómot?
Érdekes volt. Nagyon-nagyon más világ volt. Egyrészt a zeneiparban, eléggé meghatározó felsőszervek működtek. Volt ez a három T-s kategória. Mi mindig a tűrtben voltunk, ami azt jelentette, hogy minden évben megjelentettünk egy lemezt. Rengeteget jártunk a szocialista országokba. Volt olyan évünk, hogy 250 koncert volt.
Naponta kettő majdnem mindig volt.
Az első EP hatalmasat robbant, és ilyenkor nehéz a következőt elkészíteni, hogy rá kell tenni egy lapáttal, vagy pedig szárnyal a fantázia?
Nem nehéz. Azt nem mondanám, hogy szárnyal a fantázia, mert ez munka (is). Hogy az ember lehetőleg normális dalokat írjon és ne hülyeségeket, az munka. Persze kell hozzá az inspiráció. Úgy emlékszem, hogy ez feldobott bennünket.
Volt egy érdekes történet: a Steppenwolffal is sikerült muzsikálnotok. Hogy volt ez a dolog?
Őszintén szólva nem tudom, hogy mi hogy kerültünk oda. Ez egy nyugat-európai turné volt. Valahogy kiderült, hogy a Steppenwolf előtt fogunk játszani. Eszelősen jó fazonok voltak, nagyon jó fejek voltak.
Én azt hallottam, hogy nektek kellett kivinni a Piramis cuccot, és a Steppenwolfos legények azt mondták, hogy nem vagyunk mi ehhez hozzászokva.
Az első buli után nem is voltak hajlandók játszani rajta. Úgyhogy a menedzsmentjüknek, a keverő technikusuknak Angliából kellett rendelni egy teljesen új felszerelést.
Mert a tiétek milyen volt? Barkácsdolgok voltak?
Az. Kivittünk olyan hangládákat, amikben nem volt hangszóró.
Vedd meg a jegyed a márciusi koncertre itt: eventim.hu
Hallgasd meg az egész interjút!
